A Várkert Kioszk 1875-től 1882-ig épült Ybl Miklós tervei alapján, a Várkert Bazárral egy időben. A szabadon álló épület a királyi palotát vízzel ellátó szivattyúgépházat rejtette magában. A vizet a Dunából nyerték, majd tisztítás után két szivattyú segítségével nyomták fel a Várba.

ALAKart
„A kő adta a magot a Föld megformálásához – akár hol is tör elő, alkalmat ad az építésznek, hogy megpihenjen és tanuljon.” Frank Lloyd Wright

A Szent Anna templom a második világháborúban megsérült, 1961-64-ben felújították. Az ALAKart felmérési terve és levéltári anyagok kutatása alapján tudta reprodukálni a Dieschler-féle homlokzat képét. Ezek alapján készült el a homlokzat restaurálási koncepciója és terve, ami 2014-ben valósulhatott meg.

Az épület 1893-94-ben épült Korb Flóris és Giergl Kálmán tervei alapján. Megrendelők a Légrády testvérek voltak, épületük nem csak a Pesti Hírlap hivatalos helyiségeit, hanem több bérlakást – többek között a tulajdonosok lakásait is – magában foglalta. A későbbi sikeres építészpárosnak ez volt az első jelentős megvalósult épülete Budapesten.

A munkák során hangsúlyozott cél volt a ház eredeti értékeinek megőrzése, rekonstruálása, de az is, hogy a korabeli elemeket a mai igényeket kielégítő kortárs elemekkel ötvözzék. Régi és új látványos elegyítésére a belső tér ad lehetőséget: az építészek leginkább a belső udvar, illetve a tetőtér átalakításával szabják korunk képére a házat.

A Szabadság tér az egyik legtekintélyesebb tér a belvárosban, mely a Parlament felől, a Kossuth téren át könnyen megközelíthető. Közepén egy hatalmas park terül el, ahová a helyiek is szívesen járnak lazítani. A tér több nagy bankközpont és az Amerikai Követség otthona, 2009-ig itt volt a Magyar Televízió Székháza is a Tőzsdepalotaépületében. A Szabadság tér megújítására 2003-ban került sor, ekkor parkokat és játszótereket is kialakítottak, amit pár évvel később egy interaktív szökőkút követett, ami a mai napig a turisták és a helyiek egyik nagy kedvence. Ha erre jártok, próbáljátok ki!

A térplasztika koncepciója nemesen egyszerű: szabálytalanul elhelyezett két könyv, melyből az egyik csukott, a másik könyv pedig nyitott. A könyvek egymáshoz képest kissé elfordított pozícióban fekszenek a térburkolaton, a háromszögletű tér középpontjának közelében. A nyitott könyv lapjai folyamatosan „lapozódnak”. A nyitott könyv a tér felől érkezőknek tárja fel tartalmát. A csukott könyv felülete száraz marad, és így ülőbútorként maradéktalanul betölti másodlagos funkcióját. Az egész térplasztika vörös árnyalatú, erezett kőanyagból készül, és a térburkolaton nyugszik. A természetes kőből kialakított víznyelőrács az alkalmazott kő színe miatt a térburkolatba olvad.